Szurmay Ernő: 20 éves a Verseghy Kör
Egy súlyos életmentő műtét után lábadozva a fővárosi Szabolcs utcai klinikán fogalmazódott meg bennem a gondolat egy olyan, a szolnoki értelmiségnek legalább egy részét összefogó egyesületnek a megszervezése, amely a megváltozott kor követelményeinek megfelelően méltó folytatója lehet a két világháború között a város kulturális életében - s nem utolsó sorban Verseghy Ferenc hamvainak hazahozatalában jelentős szerepet vállalt - Verseghy Irodalmi Körnek.
Felépülvén 1993 kora őszén régi kedves, a város közművelődésének ügyét szívükön viselő barátaimmal, Kaposvári Gyulával, dr. Páldi Jánossal, Pápay Lászlónéval összeültünk a Verseghy Ferenc Megyei Könyvtárban a részletek megbeszélésére.
Már korábban megírván a Verseghy Ferenc Irodalmi Kör negyedszázados történetét, kézenfekvőnek tűnt az előd tevékenységéből átmenteni az egyesület rendes tagjává válásnak előfeltételét jelentő székfoglaló megtartását s természetesen a Verseghy-kultusz folyamatos ápolását. Az utóbbi egyébként már akkor húsz éve rendszeresen folyt a Megyei Könyvtár szervezésében a korszak legkiválóbb irodalomtörténészeinek és az ún. "Verseghy Műhely" megyebeli munkatársainak közreműködésével.
Miután az említett ki közösség feltérképezte a potenciális jövőbeli tagságot, amelyben a legkülönbözőbb értelmiségi foglalkozásúak tartoztak, hozzáláttunk a kör alapszabályának összeállításához, valamint a leendő elnökségi tagokra teendő javaslatot. Az alapszabály preambulumában kifejezésre juttattuk, hogy a kör jogutódjának tekinti magát a Verseghy Ferenc Irodalmi Körnek, s távol tartja magát a politikától. Rögzítettük a kör alapvető feladatait. Eszerint törekedve a város értelmiségének összefogására a rendelkezésre álló minden lehetőséget kihasználva közkinccsé kívánja tenni a város történelmi, irodalmi, nyelvi, közéleti és gazdasági hagyományait.
A tagság önképzését a rendes taggá válás előfeltételének tekintendő székfoglalók szolgálják tárgyi és módszerbeli megkötöttség nélkül.
Végül fontosnak tartja a hasonló célú szellemi műhelyekkel, mindenek előtt a Verseghy nevét viselő intézményekkel való kapcsolatot.
Miután közel 25 fő jelezte, hogy tagja kíván lenni a körnek, megállapodtunk abban, hogy a kör legfőbb szerve az évenként megtartandó közgyűlés, amelynek anyagát a mindenkori vezetőség állapítja meg. Az alakuló közgyűlés elé terjesztettük a hat főből álló vezetőség névsorát. Az 1993. november 26-án tartott közgyűlés megválasztotta a kör tisztségviselőit. A kör elnökévé személyemet, ügyvezető elnökké Pápay Lászlónét, alelnököknek Kaposvári Gyulát és dr. Páldi Jánost választották meg. A vezetőség tagja lett még két fő.
A közgyűlés által elfogadott alapszabály gyakorlatilag kisebb módosításokkal máig vezérfonala maradt a kör tevékenységének.
A rendes taggá minősítő székfoglalót az elmúlt 20 év alatt 36-an tartották meg. Hozzá kell tennem, hogy ez a szám több, azóta elhunyt, lakóhelyet változtatott vagy a körben való közreműködésüket beszüntető egykori tagtárs személyét is takarja.
A székfoglalók túlnyomó többségét önálló kutatáson alapuló tanulmányok, értekezések előadása alkotta. Kisebb részben önálló kiállítások illetve zeneművek előadása jelentette.
A kör sokszínű tevékenységében számszerűséget illetően az előadásos forma játszotta a főszerepet. A nyilvános, azaz a szélesebb nagyközönség részvételével megtartott előadásoknak az első években a Városháza nagyterme, később a Verseghy Könyvtár Verseghy Terme adott helyet. Esetenként az előadások tematikája más helyszínt kívánt (Múzeum, iskolák stb.)
Szorosan a Verseghy-életműről szóló előadás, ill. tudományos ülés 3 volt külső és belső előadásokkal. Szolnok történetével, gazdasági, társadalmi, egyházi és sport életével kapcsolatban hangzott el a legtöbb előadás. Várostörténeti előadást 11 alkalommal hallgathattak meg az érdeklődők. Szolnok meghatározó ipari üzemei (MÁV Járműjavító, Cukorgyár) kétszer kaptak helyet. A helyi egyházak, temetői történetek négyszer szerepeltek, míg Szolnok sportéletéről mindössze egy előadás szólt.
A városkép alakulásáról, pedagógiai, néprajz, nyelvészet 15-ször késztette szólásra vállalkozó előadóinkat.
Külön kell megemlítenem - a Verseghy-emléküléseken kívül - tudományos üléseinket. Ezek közül sorrendben és jelentőségében is kiemelkedik a magyar jakobinus mozgalom tragikus lezárásának 200. évfordulójára rendezett emlékülés, amikor Szolnok, Tiszaföldvár, Csongrád, Tapolca középiskoláinak nevelőit és ifjúságát két napra látta vendégül avatott előadók közreműködésével a Verseghy Kör.
De jelentősnek tartom a Szentjóbi Szabó Lászlóra emlékező ülést is.
Szinte lehetetlen minden témáról megemlékezni, hiszen - mint már említettem - annyira színes a paletta, hogy csak sorolni lehet az orvosi, irodalmi, képző- és zeneművészeti előadások sokaságát.
Alapszabályzatunk szellemében Szolnok múlt és jelenkori irodalmával foglalkoztunk legtöbbet. (Ez 20 alkalmat jelent.) A helyi szerzők estjei, könyvbemutatók szintén sok érdeklődőt vonzottak. (E nemben 7 ilyen volt.)
Sajátos színt jelentettek körünk 20 éves történetében a diákok részére rendezett irodalmi, történelmi vetélkedők, valamint a különböző emléktáblák avatása, koszorúzása. (Együttesen 12 alkalommal.)
A kör talán még egy érdekes és tegyük hozzá jelentős kezdeményezésére hívom fel a figyelmet. Ez pedig a Verseghy Kiskönyvtár sorozat elindítása és részbeni megvalósítása. Sajnos, a megváltozott körülmények miatt csak Kiss Gábor hátrahagyott versei (sorozaton kívül), Kertész Mihály, dr. Vörös István, K. Tóth Lenke, mártírköltőink verses hagyatéka című kötetek jelenhettek meg.
Befejezésként, az elhangzott, erősen tömörített beszámoló alapján, ítéljék meg Önök, érdemes volt-e a kör életre hívása 20 évvel ezelőtt, s eleget tett-e az alapszabályzatban meghatározott feladatainak.
Szolnok, 2013. október
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése