A Verseghy Ferenc Könyvtár és Közművelődési Intézmény
és a Verseghy Kör koszorúzási ünnepséget rendez,
Verseghy Ferenc a szolnoki születésű nyelvész és irodalmár születési évfordulója alkalmából.
Időpontja: 2025. április 7. (hétfő) 9.00 óra
Helyszíne: Szolnok, Kossuth tér 2., a könyvtár falán lévő emléktábla előtt.
Kérjük, megjelenésével tisztelje meg Ön is névadónk emlékét!
Kósa Károly a könyvtár korábbi, már nyugalmazott munkatársa, aki helytörténeti munkásságának internetes felületen történő megjelenésével, az értékes információleletek közreadásával évtizedek óta erősíti a szolnoki identitástudatot, gazdagítja Szolnok értékeiről való tudásunkat. Az általa szerkesztett szolnok-tisza.blogspot.hu honlap elsősorban Szolnok és környéke, valamint Jász-Nagykun-Szolnok Vármegye kulturális múltjával, helytörténetével foglalkozik.
Károly Nóra 2000. január 1. óta dolgozik a Verseghy Ferenc Könyvtár és Közművelődési Intézményben. Felsőfokú tanulmányait Szegeden történelem tanár, etnográfus, informatikus könyvtáros szakon, Egerben e-könyvtári referens és digitálisarchívum fejlesztő szakon végezte. Munkába állása óta a könyvtár helyismereti gyűjteményének gazdája. A város történetének minél szélesebb körben való megismertetéséért, népszerűsítéséért 2014 óta Szolnoki kalendárium címmel helyismereti előadássorozatot szervez. A Helyismereti és digitalizációs csoport vezetőjeként fogja össze a könyvtárban folyó digitalizáló feladatokat, építi elektronikus könyvtárunkat és vármegyei wikipédiánkat. 2018-ban indította a Szolnok Anno elektronikus folyóiratot abból a célból, hogy a már meglévő helyismereti vonatkozású adatbázisokhoz színes cikkek összeállításával ajánlót készítsen. Képpel írt várostörténet elnevezésű fotódigitalizálási projekt keretében építi munkatársaival a szolnoki vonatkozású fotók archívumát. A legújabb alkalmazás, amit a helyi értékek bemutatására használ, a Városfoglaló applikáció. Rendszeresen tart helyismereti foglalkozásokat iskolai csoportoknak. A Szolnok Megyei Jogú Város és a Verseghy Könyvtár által kétévente megszervezett Kedvenc városom Szolnok középiskolai várostörténeti vetélkedő egyik koordinátora 2010 óta. A maga területén országos szaktekintély. Jelenleg is a Magyar Könyvtárosok Egyesülete Helyismereti Könyvtárosok szervezetének elnökségi tagja.
Szolnoki pedagógusok történetei 1944–1945-ből címmel tartott előadást Mucsi László levéltáros a Verseghy Kör évadnyitó rendezvényén a Magyar Kultúra Napja alkalmából a Verseghy teremben.
A székfoglaló előadásra 1997. november 25-én került sor.
I.
A magyar katonák szereplésének első nyomait a Függetlenségi Háborúban az 1777. évtől kezdve követhetjük dokumentálhatóan. A közeLtíz évig tartó harcokban 1776-tól a független amerikai aderőd Washington tábornok irányítása mellett nemcsak a franciák hivatalos támogatását élvezte, hanem saját erejéből is szervezte hadseregét. Ebbe tömegesen jelentkeztek európai katonák is, de Washington főparancsnok csak azokat fogadta el, akik különösen jó katonák voltak, vagy ajánlólevéllel érkeztek Amerikába.
Ilyen szívesen fogadott katona volt gróf Pulaski Casimir lengyel szabadságharcos, lovas brigadéros, majd tábornok. Az Ő ezredében szolgált, mint helyettese a karcagi születésű Kováts Mihály ezredes. Kovátsot mint harcedzett katonát Pulaski így jellemezte Washington előtt:"Biztosíthatom excellenciádat, hogy sohasem lesz oka a belé helyezett bizalmat megbánni." Későbbi harctéri jelentéseiben is kiemelte Kováts "óbester" tevékenységét, s különösen támadások vezetésére tartotta őt alkalmasnak. Kováts Mihály valóban sokszor vezetett önállóan harccsoportokat, vitézül harcolva. A magyar huszárerényeket Amerikában is megvillantó katona 1779 tavaszán a Charleston körüli harcokban május 1 lén, egy kitörés alkalmával halt hősi halált.
A Rákóczi szabadságharc leverése után a sok, elsősorban Franciaországba emigrált magyar katona közül néhány tovább hajózott Amerikába. Az un. "Lauzun-huszárok" között harcolt Polerecki János őrnagy, valamint Benyovszky Ferenc gróf hadnagy, Benyovszky Móric unokaöccse is. Kevesen tudják, hogy maga Benyovszky Móric gróf is felajánlotta szolgálatait Washingtonnak, de az elnök udvariasan tudtára adta, hogy nem tart igényt a szolgálataira./kalandor híre megelőzte a szegény grófot/
A XIX. sz. első felében, majd az 1848/49-es szabadságharcot követően mind többen és többen választották ritkábban szabad akaratukból, inkább a körülmények kényszerítő hatására új hazájuknak az Amerikai Egyesült Államokat.
A szabadságharc bukása után az osztrák hadseregbe kényszersorozott, vagy élethivatásukat vesztett honvédtisztek közül többen hajóztak át Amerikába. Az "első fecskék" közé tartozott pl. Prágay János honvédszázados, komáromi védő, aki 1851-ben Kuba szigetén nyolc más magyarral résztvett a Lopez-féle sikertelen felkelésben, majd hogy a dicstelen halált elkerülje, főbe lőtte magát. Itt kell megemlékeznem Xántus Jánosról, a szabadságharc honvédfőhadnagyáról, kiváló természettudósról, aki szintén a kényszersorozást követően megszökött és Amerikába emigrált, ahonnan 1864-ben hazatért Magyarországra.
A múlt század hatvanas éveinek elején az Egyesült Allamok északi és déli államai között lappangó gazdasági és társadalmi ellentétek,a rabszolgafelszabadítás kérdése nyílt háborúban robbantak ki. Az "unionisták", kontra "konföderáltak" között kirobbant szívós, s mindkét oldalon rendkívüli bátorsággal és ügyességgel vívott polgárháború, a "Civil War" 1861. július 11 -én kezdődött és 1865. nyarán mindkét fél kimerülésével, de az északiak, az "unionisták" -mai terminológiával- logisztikai fölényének köszönhetően azok győzelmével végződött.
A polgárháborúban körülbelül 800 magyar szolgált, közöttük 80-100 tiszt, valamennyien az északi,"unionista" hadseregnél. A magyarokat többnyire két csapathoz osztották be, a "Garibaldi-gárdába" és a "Lincoln-puskások" ezredébe. A "Garibaldi-gárda" első parancsnoka Utassy Frigyes ezredes volt. A tisztikar jelentős részét alkotó magyarok a háború szinte valamennyi hadjáratában ott voltak, s jelesül harcoltak.
1861-ben Fremont tábornok lett a nyugat-Amerikában harcoló északi csapatok főparancsnoka. Vezérkara névsora önmagáértbeszél:
Fremont főparancsnok tisztjei közül a legkiválóbb haditettet Zágoni Károly hajtotta végre. Kentucky környékéről származó legénységből álló testőrszázadok élén 1861 október 25-én Springfield mellett magyaros huszártaktikát alkalmazva körülkerítette, majd váratlanul megrohamozta a déliek 1700 fő gyalogosból és 4000 lovasból álló különítményét. A meglepett ellenség ellen széles arcvonalon indított támadás, melynek élén Zágoni ezredes lovagolt, iszapos patakon, fakerítéseken keresztül, az ellenség gyilkos tüze ellenére is eredményes, sikeres volt, mellyel Springfield birtoklását biztosította. A magyaros lendülettel végrehajtott roham mint "Zágoni halállovaglása Springfieldnél" szerepel az amerikai hadtörténetben.
A magyar katonák közül a legmagasabb rendfokozatot, az altábornagyi rangot Amerikában Stahel /Számwald/ Gyula érte el. A szegedi születésű, a szabadságharc alatt a branyiszkói harcokért vitézségi érmet kapott katona a világosi fegyverletétel után bujdosott ki az országból. Londonban majd Amerikában élt mint újságíró. A háború kitörésekor a helyi németekből puskás osztagot toborzott, melyet előbb alezredesként, majd ezredesként maga vezetett. Az első Bull Run-i csatában, 1861 július 21-én ezredét oly sikeresen irányította, hogy a vesztett csata ellenére is sikerült feltartóztatnia az előretörő ellenséges haderőt, biztosította a visszavonulást. Lincoln elnök személyesen dicsérte meg, s nevezte ki dandárparancsnokká. A második Bull Run-i csatában 1862 augusztus 29-30-án, ismét ő fedezte a visszavonulást.
Ezután már mint altábornagy egy lovashadosztály élén 1864. június 5-én, Staunton, később meg Piedmont mellett is megverte és elűzte az ellenséges lovasságot. A csata elején, amikor személyesen vezette támadásra három ezredét, bal karján súlyosan megsebesült. Hunter tábornok, a fővezér, sajnálattal vette ezt tudomásul, mivel reá akarta bízni a veszélyeztetett jobbszárny parancsnokságát. Amikor ezt Stahel meghallotta sebét beköttette, lovára emeltette magát, s Hunter tábornoknak odakiáltotta: "Én fogom a támadást vezetni!". Emberfeletti fájdalmát leküzdve újból hadosztálya élére állt, s az ellenséget elűzte a csatatérről. E haditettéért a legmagasabb amerikai kitüntetést a Medál of Honor-t adományozta neki a Kongresszus. 1912-ben bekövetkezett halála után az Egyesült Államok kormánya nagy katonai pompával helyezte örök nyugalomra az arlingtoni nemzeti temetőben.
II.
A témához kapcsolódóan, egy katona életútját mi sem szemlélteti jobban egy kívülálló számára, mint kitüntetéseinek, elismeréseinek rangja, illetve száma.
Az amerikai kitüntetési rendszer kialakulásának körülményei miatt vegyes behatásokat tükröző, de elsősorban angolszász típusú. Teljesítményorientált. Demokratikus, riem jellemző rá az általános európai értelemben alkalmazott felosztás: érdemrendek, érdemérmek, vitézségi, szolgálati, hadjárati érmek stb.
A gyakorlatban, az adományozás szintjéről, a kitüntetés rangjáról, társadalmi elismertségéről függően mindenki tudja, hogy ki, mit, miért kapott, napjainkra az Egyesült Államokban szinte teljessé vált a fegyvernemi elkülönülés is az elismerések általános rendszerén belül. Az öt fegyvernem:
az azonos teljesítményt, azonos módon honorálja, de azt a fegyvernemére jellemző kitüntetési formában, megkülönböztető szalagsávon adományozza, pl. Kiváló Szolgálatért Érdemkereszt, Kiváló Szolgálatért Érdemérem,Hadjárati Érdemérmek, Érdemes Szolg, Érem, Dícséreti Érem, Jó Teljesítményért Érem, Jó Magaviseleti Érem stb.
A kitüntetések rendszerében a "top", a csúcs a harctéri vitézségért adományozott kitüntetések, ezt követik a szolgálati, hadjárati érmek, emlékérmek stb.
Külön elismerési rendszere van a NASA-nak, óceánkutatásnak, sarkvidéki kutatásnak, kereskedelmi tengerészeinek, a CIA-nek, Külügyminisztériumnak stb. A legmagasabb amerikai kitüntetést a Medál of Honor -t, a Kongresszusi Becsületérmet, Lincoln elnök 1862. július 12.- én alapította, első adományozására 1863. március 25.-én került sor. Az első nő, Mary Walker tábori sebészorvos 1866 januárjában kapta meg a MoH-t Andrew Johnson elnöktől, napjainkig a Hadseregben/Army/ 2.348 adományozásra került sor.
Haderőnemek közötti rivalizálás és egyéb okok közrejátszásával, a Haditengerészet gőgjének köszönhetően a Hadsereget megelőzve Lincoln már 1861. december 21. -én aláírta a Haditengerészet és Tengerész-gyalogság számára rendszeresített MoH Mavy alapító okiratát, statútumát. Ezt a kitüntetést 1.039 személy kapta meg.
A légierő kicsit megkésett az önállósággal, igaz új volt a fegyvernem is, ők csak 1960. július 6.-án kapták meg a Kongresszustól a MoH Air Force adományozási lehetőségét. Meg egy az amerikaiak szemében igen nagyra becsült éremről néhány gondolatot. A Bíbor Szív. Megjelenési formájában is különleges ez az érdemrend, amelyet 1932. február 3.- án, Washington születésének 200. évfordulójára újítottak meg. Elődjét a szív alakú bíbor szövetből készült katonai vitézségért adományozott jelvényt Washington alapította 1782. augusztus 7- én. Mindösszesen három tiszthelyettes kapta meg egykoron.
Az Egyesült Államok kitüntetési rendszere az első világháború alatt teljesedett ki, azóta formálódott, bővült, de szerkezeti felépítésében változatlan maradt.
