A programban azok a témák szerepeltek, amelyeket az általunk megkeresett szolnoki és környékbeli iskolák érdeklődő szakemberei, magyar munkaközösségei a tavasz folyamán tartott megbeszéléseiken a jelenlegi nyelvhasználat legfontosabb problémái közé soroltak és megvitatásra javasoltak.
Köszöntő – Illés Julianna, a Verseghy Kör elnöke, könyvtáros
„Szó – kincs” – Jakatics Árpád, ny. magyar szakos tanár
„A szó válsága…” – Dr. Sléder Éva, ny. magyar szakos tanár
Bigburger vagy óriás húspogácsa? Megakadályozhatjuk-e az idegen szavak beáramlását? – Andrási Lászlóné, ny. magyar szakos tanár
„A nyelv új arcai: ha a diák a chatben beszél, mi marad az iskolai normából?” – Dóra Krisztina, szaktanácsadó, középiskolai tanár
Gyakori beszédhibák – Polgár Anna, gyógypedagógus, logopédus, beszédtanár
Quo vadis – magyar beszéd és írás? Dr. Szabó Erzsébet, pedagógia szakos előadó
„A magyar nyelv … az egyszerűséget és a világosságot kívánja.”
(Illyés Gyula)
MEGHÍVÓ
A Verseghy Kör tisztelettel hívja
a TÖRŐDJÜNK NYELVÜNKKEL! címmel meghirdetett fórumára
(Verseghy nyomában)
A rendezvény helyszíne:
Verseghy Ferenc Könyvtár, Szolnok, Kossuth tér 2., Verseghy terem
Időpontja: 2025. november 18. 14:00 óra
Programunk:
Köszöntő – Illés Julianna, a Verseghy Kör elnöke, könyvtáros
1. „Szó – kincs” – Jakatics Árpád, ny. magyar szakos tanár
2. „A szó válsága…” – Dr. Sléder Éva, ny. magyar szakos tanár
3. Bigburger vagy óriás húspogácsa? Megakadályozhatjuk-e az idegen szavak beáramlását? – Andrási Lászlóné, ny. magyar szakos tanár
szünet
4. „A nyelv új arcai: ha a diák a chatben beszél, mi marad az iskolai normából?” – Dóra Krisztina, szaktanácsadó, középiskolai tanár
5. Korai beszédfejlesztés, nyelvművelés egy gyermekkönyvtáros szemével – Munkácsiné Szabó Katalin, gyermekkönyvtáros
6. Gyakori beszédhibák – Polgár Anna, gyógypedagógus, logopédus, beszédtanár
7. Quo vadis – magyar beszéd és írás? Dr. Szabó Erzsébet, pedagógia szakos előadó
A programban azok a témák szerepelnek, amelyeket az általunk megkeresett szolnoki és környékbeli iskolák érdeklődő szakemberei, magyar munkaközösségei a tavasz folyamán tartott megbeszéléseiken a jelenlegi nyelvhasználat legfontosabb problémái közé soroltak és megvitatásra javasoltak. Így azzal számolunk, hogy a felsorolt tömör bevezető előadásokat az egyes tárgykörök értelmezése, megvitatása fogja követni, és természetesen helye lehet a megfontolásra érdemes tapasztalatoknak, ötleteknek is.
Az összejövetelre nem csak a programba már bekapcsolódott iskolák képviselőit várjuk, hanem más intézmények érdeklődő szakembereit, és szívesen vesszük a szülők vagy érettebb diákok képviseletét is.
Amikor az idén [2023] a Verseghy Kör újra indításának 30. évfordulóját idézzük fel, Szurmay Ernő 100. születésnapját üljük. Biztos vagyok benne, hogy erre a majdani egybeesésre ő nem gondolt, amikor 70 éves korában ilyen nemes cselekedetre szánta el magát. Évfordulók gyakorta tűnnek fel a láthatáron, csak észre kell venni őket. Minden bizonnyal leginkább akkor figyelünk fel rájuk, ha valami közünk van hozzájuk. Ilyenkor összefüggésbe is kerülhetnek egymással, iránymutatásra képes útjelzővé válhatnak számunkra. (De talán játszani is szabad.)
Az év kezdetén minden a Himnuszról szólt, mert 200 éves lett.
Ha a csekei magányában Kölcsey nem írta volna meg vagy netalán másra használja fel a papirost, most minden bizonnyal Vörösmarty Mihály Szózatát énekelnénk.
Amikor a Szózat 100 éves volt (1937-ben), Szegeden a Dugonics Társaság (1) ülésén dr. Csekey István jogászprofesszor tartott ünnepi előadást róla – kitérvén a finn-ugor kapcsolatokra is. Pár évtizeddel azelőtt gyermekként még a (Csekey-)kertben (2) hancúrozott – Szolnokon. (A 20-as években a tartui egyetemen professzorkodott, illetve az észtországi Magyar Tudományos Intézetnek volt az igazgatója. A jogtudomány mellett a finn-ugor kapcsolatok is érdekelték. 1931-ben tért haza – Szegedre.)
A most (január 19-én) 100 éves Szurmay Ernő 1990-ben a JÁSZKUNSÁG-ban (3) arról is megemlékezik, hogy:
„Az önálló életét megkezdő Verseghy Ferenc Irodalmi Körben az első jelentősebb székfoglalót 1931. január 17-én dr. Csekey István, a dorpati Magyar Tudományos Intézet igazgatója, a város szülötte tartotta. A finn-magyar rokonságról szólva említést tett arról, hogy Verseghy is kereste az együttműködést a finn tudományos élettel, s az erre vonatkozó több mint 100 éves levelét a helsinki egyetem könyvtárában meg is találta.”
Csekey professzor – mint a DÉLMAGYARORSZÁG (4) beszámol róla – csak 1935 októberében „foglalt széket” magának a Dugonics Társaságban – „Liszt Ferenc magyarsága” című, nagy tapssal fogadott előadásával. Amikor a Szózat 100 éves volt (1937-ben) Szolnokon is tartott előadást „Új világ felé” címmel, mert lelket kellett lehelni az épp akkor „átoksúly alatt sorvadozó” Verseghy Körbe (5). Mert
„Az nem lehet, hogy ész, erő és oly szent akarat hiába…”
A 100 éves Szurmay Ernő pedig 1993-ban, azaz éppen 30 esztendővel ezelőtt vett nagy lélegzetet és életre keltette Körünket… (Tartsuk is életben!)
feljegyezte Jakatics Árpád, a Verseghy Kör tagja
1 A Verseghy Körrel rokon lelkületű társaság. (Verseghy Ferenc és Dugonics András is kortársak és „rokon lelkek”.)
2 A szolnoki református templom kertjét nevezik így 2016 óta.
3. Jászkunság 36.évf.4.sz.85.p.
4. Szegedi napilap
5. 1937-ben „…hosszú szünet következett a kör tevékenységében. Ennek oka bizonyára összefüggésben volt a Városháza tisztikarát megrostáló korrupciós botránnyal.” (Szurmay Ernő) A Dugonics Társaság jeles tagjai jöttek segíteni.
Szolnok Megyei Jogú Város idei ünnepélyes pedagógusnapi eseményén elismerések átadására is sor került.
Gyémánt Díszoklevél kitüntetésben részesült tagtársaink dr. Horváth Károlyné és Jakatics Árpád.
Gratulálunk és további jó egészséget kívánunk Nekik!
„Minden profi egy olyan amatőr, aki nem adta fel”.
Hullámverés
Veresegyházi Károly és Jakatics Árpád beszélgetése
Veresegyházi Károly nyugdíjas mérnök, aki szabadidejében szívesen ír. Az amatőr írót egykori tanára, Jakatics Árpád kérdezi az alkotás öröméről és nehézségeiről
Időpont: 2022. május 10. 16 óra
Helyszín: Verseghy Könyvtár, Helyismereti olvasóterem
A még ki nem adott írás szinopszisa az alábbi linkre kattintve érhető el.
Rövid ismertető
Veresegyházi Károly
Hullámverés
(kisregény)
A Hullámverés egyedi felépítésű szerkezetében, a képzelet tengerének partra futó
hullámai teszik elénk egy sváb asszony, Brigitte élettörténetét, fiatalasszony korától
haláláig. A történet az 1920-as évektől az 1970-es évek végéig mintegy félévszázados
időintervallumot ölel át. Brigitte életének kereteit Werstand, ez a többnemzetiségű, a
közeli hegyek lejtőin meghúzódó település szabja meg. A hullámok szelídsége vagy
vadsága mintegy előre vetíti Brigitte sorsának alakulását.
Brigitte Johannal kötött hagyományos, kommendált házassága - a szerencsés
véletlennek köszönhetően - a kölcsönös tiszteletből szerelemmé érik.
A fiatalok kiteljesedő szerelme irigységet szül a falu elvetélt életű asszonyainál
(varjak), akik szájukra veszik a házaspárt. Kihasználva egy alkalmas pillanatot,
nekitámadnak Brigittének. Szerencsére védelmezőre talál Helgában, a plébánia
házvezetőnőjében. Ebből olyan galiba támad, hogy még az ördög is beszáll a
küzdelembe. Ráadásul kockás füzettel.
A fiatalasszony szenvedélye a mozi, amely később majdnem vesztét okozza. A mozi
utáni vágy belesodorja a Volksbundba, a Hitlert támogató népi németek szervezetébe.
Brigitte lelkét fokról-fokra mérgezi a Bund légköre, s ez kihat családi életükre is.
A cselekmények folyamán megismerkedünk a falu meghatározó személyeivel,
Engellel, a falu bírójával, lányával Hannával, aki Brigitte barátnője, Szervát atyával,
a plébánossal, a falu zsidó orvosával Leitnericcsel, Jovánnal, a szerethetően zsivány
sokác mezőőrrel és a kelekótya Mancival is.
A történelem gerjesztette vészterhes idők hangulatát több, mosolyra fakasztó
történet-betét oldja és színesíti, bepillantást engedve a kor hangulatába.
A háború eldőlt, megérkeztek az oroszok. Kiderül, a háború végével még nem jött
el a béke ideje. Tragédiák és szerencsés megmenekülések váltogatják egymást.
Magának a főhősnőnek is bujkálnia kell bundos múltja miatt. Sokkhatásként éri, hogy
Engeléket kitelepítik. Sokác ismerősük, Fabo segít neki újra talpra állnia.
Nagy, sorsfordító változások történnek mindeközben a faluban. A kitelepítettek
helyébe új családok jönnek. Johann embersége segít átvészelni a traumákat.
Lélegzetvételnyi megnyugvás után egyik nemzetiséget a másik után sújtja a sors. Ki
náci, ki láncos kutya lesz, kitéve a politikai érdekek kényének-kedvének. S a
legnagyobb fájdalom a paraszti világban, elveszik a földet, a jószágot, az önálló
megélhetési forrást. Elindul a téesz világ. Az elkeserítő légkörben szinte életadó
oxigénként hat egy-egy vidám történet...
A hatvanas évektől fellélegzik Werstand is. Könnyebb lesz az élet, az unokák
továbbtanulnak. Johann és Brigitte büszke rájuk.
Johann meghal. A gyerekeik már meglett korúak. Az unokák is kirepültek. Brigitte
azt veszi észre, hogy kifogyott a feladatokból. Szorgos kezeit tétlenségre kárhoztatja
az idő múlása. Felmegy utolsó menedékébe, a padra megsimogatni a todelade-t.
