2018. december 21., péntek

Nagy Varga Vera: Dienes Erzsébet emlékezete

Nagy Varga Vera a Jászsági Évkönyv 2018. évi kötetében írt tanulmányt Dienes Erzsébetről és röviden beszámolt a szolnoki emlékülésről is.

A tanárnő nyelvtörténész, gyémánt okleveles középiskolai tanár, 1958–2016-ig
tanított a szolnoki „KÖZGÉ”-ben, a Vásárhelyi Pál Közgazdasági Szakközépis-
kolában (2007-től: a Szolnoki Szolgáltatási Szakközép- és Szakiskola Vásárhelyi
Pál Közgazdasági és Idegenforgalmi Két Tanítási Nyelvű Tagintézmény). 1911-
ben alapította a megye egyik legrégibb középiskoláját a Szolnoki Kereskedelmi
Társulat. (A Verseghy Gimnázium ekkormég polgári fiúiskola néven működött).

A gazdasági iskolának három neves magyar–történelem szakos igazgatója volt
az elmúlt évtizedek során: Pap Illés, Kemény László és Szurmay Ernő. Utóbbiak élen jártak az irodalmi hagyományok ápolásában a szolnoki városi Verseghy-kör elnökeként is.

Dienes Erzsébet az elmúlt 58 év alatt tanított magyart, történelmet, művészet-
történetet és bibliatörténeti ismereteket. 1958-tól honismereti szakkört vezetett,
és diákjai több mint 250 néprajzi és művelődéstörténeti – egyéni kutatómunkán
alapuló – pályamunkával vettek részt a megyei, területi és országos versenyeken. Szinte megszámlálhatatlan pályadíjat nyertek el, és az országos megmérettetéseken az első tíz helyezett között mindig ott voltak.

A tanárnő anyai ágon a Szikszay családból származik. A XVII. század első felében felbukkanó, az Abaúj-Torna vármegyei Szikszó mezővárosából eredő, református hitű család, amely 1643. január 19-én Bécsben III. Ferdinánd királytól nyert címeres nemeslevelet a már nemes anyától származó István személyében. Leszármazottai később Hajdú-, Veszprém-, Jász-Nagykun-Szolnok-, Szatmár-, Csanád-, Krassó-Szörény-, Bihar- és Zala megyékben is megtelepedtek. Lelkipásztorok, tanítók és kézművesek kerültek ki a Szikszay nemzetségből.
Egyik neves őse, Szikszay György (1738–1803) debreceni esperes Békésen1
született, a teológiát a debreceni református kollégiumban végezte, ahol felvilágosodott szellemű, nemzetközi hírű tanárok tanították. Hittudós, prédikátor, egyházi író és magyar nyelvtudós volt.

Baselben és Utrechtben tanult, az 1791-es budai zsinat tagja volt. A Tudós Társaság tagjaként közreműködött 1795-ben a Debrecenben megjelenő Magyar Grammatika (Magyar Nyelvtan) kiadásában, melynek 11. fejezetét a szavak formálásáról ő írta. (A könyv Kazinczy Ferenc elutasító vádjai miatt nem kapott elég figyelmet.)

A Keresztyéni Tanítások és Imádságok című művét a református egyház több mint száz kiadásban újra és újra megjelentette és ma is használatban van. Stílusát a közérthetőségre törekvés jellemezte, életműve a magyar irodalmi írás
beliség jelentős dokumentációja a 18. század utolsó évtizedeiről. Korának egyik legkitűnőbbszónoka volt, ezen túlmenően igen figyelemre méltó értékeket hagyott az utókorra.
Kocsi Sebestyén István így emlékezett meg róla: „sok századok lefolyta után is, amikorsokakról közülünk azt sem fogják tudni, éltünk-e valaha vagy nem e világon, lésznek, kik aző könyvét olvasván ilyenforma gondolattal teszik le a kezekből, ennek írója igazán kegyes, keresztyén és derék ember volt; légyen áldott az ő emlékezete.” A tanárnő két tanulmányban is megemlékezett Szikszay György munkásságáról.
Dienes Erzsébet 1934. november elsején született Nyírbogdányban. Családja mindkét ágon Debrecenhez kötődik. A nagyapa, Szikszay György malomfelügyelő az 1890-es években lett kunhegyesi lakos. Édesanyja, Szikszay Erzsébet, édesapja, Dienes Márton a MÁV tisztviselője, főtanácsosa volt. 1945–1950 között a debreceni református Dóczi Leánynevelő Intézet leánygimnáziumában tanult. 1949-ben konfirmált Baja Mihály lelkipásztornál. Egész életére és hivatása megválasztására hatással volt osztályfőnöke, Kopányi Mária finnugor nyelvész. (A debreceni egyetemen Pápay József tanszékén a Reguly Antal hagyatékát feldolgozó csoportot megélhetési gondok miatt volt kénytelen felcserélni a középiskolai oktató munkával.)

Édesapját 1949-ben a vasutasok körében országosan lefolytatott koncepciós perek vádlottjaként bebörtönözték, majd büntetésül – családjával együtt – Szolnokra helyezték. Dienes Márton szociáldemokrata vezető volt a debreceni Vagongyárban. Szolnokon munkás lett a Járműjavítóban, és csak 1957-től kerülhetett vissza a MÁV-hoz. Dienes Erzsébet a szolnoki zeneiskolában két évig (1950–51) tanult zongorázni. Záróvizsgáján Mezriczky Lajos elnökölt,

a bizottság tagjai Szirmay Reginald és Gergelyfy Gézáné voltak.

Érettségi vizsgát a Varga Katalin gimnáziumban tett 1953-ban. (Az elnök Kisfaludy Sándor, a közgazdasági iskola tanára volt.) A kitűnő eredménnyel zárt érettségi vizsga után a szegedi egyetem bölcsészettudományi karának magyar–történelem szakos hallgatója volt. Egyetemi évei alatt nyelvészeti dolgozatáért akadémiai pályadíjat kapott. Kitüntetéses oklevéllel – ahogy akkoriban emlegették „vörös diplomával” – végzett 1957-ben.

Szakdolgozatát Nyíri Antal professzorhoz írta Az Érdy- és Jordánszky-kódex 2 betűs magánhangzói címmel, jeles minősítéssel.

1959-ben tett doktori szigorlatot finnugor nyelvészetből, nyelvtörténetből és néprajzból. Doktori avatásának minősítése: summa cum laude. Néprajzból Bálint Sándornál tett vizsgát.

1958-tól tagja a Magyar Nyelvtudományi Társaságnak, 1978-tól a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaságnak és 1987-től kezdődően a Magyar Történelmi Társulatnak. Ezen társulatok ülésein számos előadást tartott, emellett a Nemzetközi Finnugor Kongresszuson két alkalommal is szerepelt: 1980-ban Turkuban, 1985-ben Sziktivkarban.
1957–1958-ig a besenyszögi általános iskolában tanított, innen került a közgazdasági középiskola Kemény László által vezetett tantestületébe. Már az első évben megalakította a honismereti szakkört, amelynek 1959–2013 között vezetője is volt. A néprajzi pályázatok több alkalommal főiskolai és egyetemi szakdolgozattá minősültek át, olyan alapos volt a kutatómunka. Diákjai Jász-Nagykun-Szolnok megye egész területén végeztek gyűjtő- és feldolgozó munkát. Az évtizedek során elkészült mintegy 250 pályamunka a megyei Damjanich Múzeum és az országos Néprajzi Múzeum anyagát gyarapítja. A megyei és országos pályázatokon ezek a munkák mindannyiszor az első helyezettek és a díjazottak között szerepeltek. A szakkör tagjai
közül többen váltak a néprajztudomány hivatásos művelőivé. Szakkörvezetői tevékenységében is azt a pedagógiai elvet tartotta szem előtt, amely tanárként is jellemezte: arra törekedett, hogy irányításával tanítványai a képességeiknek megfelelő legtökéletesebb teljesítményt nyújtsák.
E követelményrendszerhez való következetes ragaszkodás szolgált alapul ahhoz, hogy az országosan zajló koncepciós, politikai-ideológiai tartalmú perek egyik vádlottjává váljon a megyében. 1971–72-ben a megyei hatóságok fegyelmi eljárást indítottak ellene, a tanítási módszerében mutatkozó maximalizmus, illetve a kötelezően előírt tananyagcsökkentés állítólagos be nem tartása ürügyén. A vádak között szerepelt a diákok felesleges és túlzott megterhelése az önkéntes helytörténeti gyűjtésekkel, a néprajzi pályamunkák írásával. A fél évig folyó perben ügyét – Nyíri Antal professzor tanácsára – a szegedi egyetem
jogtanácsosa képviselte, aki akkor már országos szinten az ún. pedagógus perek szakértője volt. A Legfelsőbb Bíróság felmentő döntése helyezte vissza tanári állásába, viszont helyi (megyei) rehabilitációja nem történt meg.

A szegedi Juhász Gyula Főiskola szolnoki tagozatain 1964–66 között magyar nyelvtörténetet és finnugor nyelvészetet adott elő. Újjáalakulása után pedig a Nagykőrösi Református Főiskolán több évig stilisztikai ismereteket tanított. Mészöly Gedeon, Bálint Sándor és Nyíri Tanítványainak munkáiból a Damjanich Múzeum 1970-ben hét pályamunkát jelentetett meg a Szolnok Megyei Múzeumi Adattár sorozatban. A diákszerzők közül a jászberényi Nagy Varga Veronika és Fogarasi Klára a néprajz hivatásos művelői lettek az ELTE néprajzi stúdiumának elvégzése után. Az újszászi Nagy Janka Teodóra tíz évvel később kapcsolódott be ebbe a munkába és a debreceni egyetem néprajz szakának elvégzése mellett jogi diplomát is szerzett, ma Pécsen egyetemi tanár.
A szakkör tanulóinak gyűjtése a megye csaknem egész területére kiterjedt. A feldolgozott témakörök rendkívül változatosak. Az évek során összegyűjtötték a hagyományos paraszti gazdálkodás ismeretanyagát, szókincsét, a csikós-, a juhászélet hagyományait, a summás hagyományokat, lakodalmi szokásokat, boszorkányhistóriákat, a cigányok körében élő babonás szokásokat, készültek családtörténeti feldolgozások, tsz-történetek és feldolgozták a megye tíz
községének földrajzi név anyagát. Magnetofonnal gyűjtöttek több száz nótát is.

Az értékőrző, teremtő munka mellett az egyéni kutatómunka fejleszti a diákok szóbeli és írásbeli kifejező készségét, kitartásra és fegyelemre neveli. Tovább tudják adni az idősebb generációktól kapott ismeret- és élményanyagot és az azokból önkéntelenül adódó tapasztalatokat. Megértették azt, amit Kodály Zoltán már 1933-ban megfogalmazott: „Emberileg is részesévé kell válni a hagyományoknak, s ezzel egy embercsoport lelki életének. Csak így juthatunk hozzá ahhoz, ami másképp nem adható át, mint élő lényről élő
lényre, szemtől szemben való találkozással.


Emlékére Szolnokon 2018. szeptember 21-én a városháza dísztermében konferenciát rendeztem, melyet Tapasztó Ildikó Oktatási-, Kulturális- és Sport osztályvezető nyitott meg.

Lengyel Erzsébet - akivel 26 évig tanított együtt – kiemelte, hogy harmónia és szeretet jellemezte együttműködésüket. Szigeti Jenő Szikszay György (1738-1803) életpályáját és munkásságát ismertette meg a hallgatósággal. Barna Gábor és Sléder Éva az Érdy-kódex nyelvtörténeti- és folklór témájú közleményeit ismertették. A kódexet először Nagyszombati kódex néven jegyezték, majd első ismertetőjének nevéről, Érdy Jánosról nevezték el.
Nagy Janka Teodóra személyes emlékeit osztotta meg a főleg egykori tanítványokból és tanártársakból verbuválódott hallgatósággal. Gecse Annabella a szolnoki Damjanich Múzeum Adattárában őrzött pályamunkák néprajzi témaválasztását ismertette és elemezte. Velcsov Mártonné és Mészáros Júlia a szegedi egyetemi évekre emlékeztek, Mohácsi Csilla az iskolarádióban elhangzott visszatekintő életrajzot ismertette.

A cikk a szerző hozzájárulásával kerül másodközlése a Verseghy Kör honlapján.