2004

 2004. december 14. Városházi esték: Szolnok legelső Tisza-hídja

Kertész Róbert régész, Nagy Dénes mérnök
(Városháza)

A múltat csodálni...

a jelent szeretni...

Ma már más híd áll, de milyen volt régen?
Sokáig a legenda és a fantázua világába tartozott hazánk első Tisza-hídja. Az átkelőhelyekről számos írott forrás és metszet maradt fenn, de a török építette "cölöphíd" régészeti kutatása csak az elmúlt év nyarán [2003] kezdődött.
Ebben segítségünkre volt a természet és az emberi tudás. Így bizonyságot kaptunk, hogy hol is volt az egykori átkelő hely és milyen volt a híd. Az előadások a legújabb kutatási eredményről adnak számot, és segítő kalauzolásukkal gondolatban mi is sétálhatunk - szekerekkel és elődeinkkel - a hídon. (dr. Kertész Róbert - Hunya Zoltán)

2004. november 16. Városházoi esték: Második világháború vége Szolnokon : 1944. november 4.
Fekete István ny. alezredes
(Városháza)

1944. november negyedikét Szolnok város alig ötezerre apadt lakosságának jelentős része felszabadulásként, más rész egy új megszállás első napjaként élte meg. Polgárainak szemléletétől, gondolkodásmódjától függetlenül ez a nap városunkban is a XX. századnak egy politikai, gazdasági, társadalmi ellentmondásokkal, két súlyos emberi és anyagi áldozattal terhes évtizedét zárta le. Egyidejűleg egy más természetű, ellentmondásokban gazdag negyvenöt esztendő kezdetét is jelentette.
Ez a korszakváltó esemény tehát kitörölhetetlenül beletartozik városunk zivataros történelmébe. A bölcsőnket ringató, családunknak otthon adó város jelenét megélő, békésebb és boldogabb jövőjéért munkálkodó, de múltját is becsülő szolnoki polgár ezért méltán emlékezik 1944. november negyedikére. (Szurmay Ernő)

2004. szeptember 14. Városházi esték: Könyvbemutató
Így éltünk mi című Kertész Mihály Szolnokról írt tárcáiból megjelentetett kötetünket ismertette, és a szerkesztővel Kósa Károllyal beszélgetett Szurmay Ernő.
Közreműködött Vörös Lászlóné

  
Kertész Mihály tárcái a korabeli (1933-34) szolnoki társadalom főleg középosztálybeli rétegének mindennapi életéből kiragadott "apróságok" felmutatásával tartanak tükröt olvasóik elé. Esetenként egy-egy fonákság láttán, vagy pusztán nosztalgiából kitűnő emlékezőtehetségének révén szívesen visszakalandozik gyermekkori világába. Ezek az emlékezések sok érdekességet tartalmaznak az első világháború előtti évtized szolnoki életéből. Olvasmányos, csevegő stílusa, élénk és kifejező párbeszédei jól illenek  a választott műfaj sajátosságaihoz. Külön érdeme, hogy néhány vonással is képes a jellemek ábrázolására. (Szurmay Ernő)

2004. június 2. Városházi esték: 60 éve történt : a szolnoki szőnyegbombázás tragikus eseményeire emlékező helytörténeti est

dr. Bagi Gábor, Fekete István előadása
bevezető: Berta István
(Városháza)
"Szolnokot június 2-án reggel 1/2 9 órakor borzalmas bombatámadás érte, melyet angol és amerikai repülőgépek százai intéztek városunk ellen. Éppen első péntek volt; templomunk tele volt, amikor a rádió 1/4 9-kor riadót jelzett. Híveink jó része rendházunk óvóhelyén keresett menedéket. A támadó gépek rendházunk felett vonultak el a vasútállomás irányába, ahol több ezer bombát dobtak le, melyek megrendítő pusztítást vittek végbe. Több ezer német katona megsebesült, illetve meghalt. Az indóház, a vasúthálózat, a barakk-tábor, az épületek sokasága, a Liget utca, a vasút kolónia megsemmisült. A polgári halottak száma több száz." (Részlet a szolnoki ferences plébánia Historia Domusából)
 
2004. március 30. Városházi esték: A szolnoki zsidóság útja a betelepüléstől napjainkig
Varga Béla (Zsidó-Keresztény Társaság),
Közreműködtek a Verseghy Ferenc Gimnázium diákjai - Bódor Mária
(Városháza)

Hazánk német megszállása után alig néhány héttel kezdődött az ország, benne városunk zsidó vallású polgárainak gettóba kényszerítése, majd 1944 júliusában koncentrációs táborokba hurcolása.
Erre a 60 évvel ezelőtti tragikus eseménysorozatra és a helyi zsidó polgárság városunkban betöltött szerepére emlékezett az akkori történések át- és túlélője. (Szurmay Ernő)
 
2004. február 24. Éves közgyűlés

(Verseghy Könyvtár)

2004. január 27. Templomaink IV:
Győri Péter Benjamin evangélikus lelkész, Jaczkó György gör. kat. parochus helytörténeti estje
a Görög Katolikus Énekkar közreműködésével
(Városháza)

Képeslap

Sorozatunkban egy idősebb - a város legrégibb templomainak egyikét - és Szolnok legifjabb istenházát és egyházközségeiket mutattuk be.
Az 1. világháború előtt kevés evangélikus élt a városban. A trianoni országcsonkítás után a menekülők duzzasztották fel lélekszámukat 300-ra. 1923-ban tartották az első lutheránus istentiszteletet, 1931-ben kaptak állandó lelkészt, s 1932. október 30-án búgott fel először a harmónium, s szárnyalt az ének a Tisza-parti templomban. Gerey Ernő tervét a wittenbergi vártemplom ihlette.

 

Csabai István felvétele

Az első bizánci rítusú ájtatosságot 1988-ban tartották Szolnokon, s 1989-ben alakult meg a helyi görög katolikus egyházközség. kezdetben egy iskolában, majd évekig egy fatemplomban miséztek. Míg 2002. március 24-én felszentelhették a Nagy Tamás terve alapján épült szép kör alaprajzú templomot a harmadfélszáz főnyire tehető görög katolikus közösség számára.

 

 

A Görög Katolikus Énekkar